Helyünk

Helyünk

by | Aug 1, 2021 | Gondolatok

Nyári táboroztatások során figyeltem meg milyen fontos alapigényünk, hogy a helyünkön érezzük magunkat.

Ismeretlen helyszín, alig ismert gyerektársak, de egy bizony nagyon is világosan látszik az érkezés pillanatában lestoppolják a helyüket az egyik padnál vagy széken. Minden alkalommal változatlan is marad a kiválasztott hely, ragaszkodnak hozzá.  Úgy tapasztaltam biztonságot jelent a gyerekeknek, ha pontosan ugyan oda telepedhetnek le nap, mint nap.

Elgondolkodtam, hiszen mi magunk is az életünk során, arra törekszünk, hogy megtaláljuk a helyünket különböző szerepeinkben. Vajon észrevesszük, ha helyet kellene változtatnunk, vagy makacsul kitartunk az elsőnek lestoppolt biztonságot jelentő helyünknél?

A gyermeki gondolkodás, mentőöv a felnőtt léleknek………

A gyermeki gondolkodás, mentőöv a felnőtt léleknek………

by | Aug 1, 2021 | Gondolatok

Az ég sötét, az eső zuhog, ernyőm nincsen…….

Vasárnap este, amikor  elfogadtam vége a hétvégének belefért, ami belefért holnap kezdődik egy új hét másként képzeltem a hétfő reggelt.  Az óvodáig morogtam mégis mit reméltem, hogy az ernyőt saját akaratomból otthon hagytam, nem beszélve az ovis ágyneműről, ami szépen lassan hibátlan alapossággal szívja magába a lehulló esőcseppeket. Utáltam mindenem átázott és hideg volt. A folytatás sem volt kíméletesebb orkán erejű szél.

Egyszer csak kislányom rám nézett és így szólt: „Mami tudod, hogy az esőt a fák kérték, mert szomjasak és most integetnek, hogy megköszönjék, ezért fúj a szél.”

Micsoda bölcsesség forrása a gyermeki gondolkodás! Ráeszméltem igaza van, nézőpontot kell váltsak és a dolgokat máris könnyebb elviselni, sőt szórakoztató ahogy elképzelem mit üzennek az ágak  szél fújta hajladozásai. Sokszor csak ennyi az egész váltsunk nézőpontot és vegyük észre azt, ami segít minket.

Belendülés

Belendülés

by | May 3, 2021 | Gondolatok

Motiválatlanság, fásultság, irányvesztés, passzivitás……

Ezek a szavak jutnak eszembe, ha jellemeznem kell, hogy mit is érzek, hogy is vagyok a világgal mostanában.

Figyelem a környezetemben a gyerekeket is és bizony tapasztalható hasonlóképp éreznek ők is.

Olyan homályos lett az előre, talán túl sokszor éltük meg hogy helyettünk hoznak döntéseket, mit lehet és azt is hogyan.

Az elmúlt időszak a bizonytalanságról, az újra tervezésről a lemondásról szólt. Sokszor éltem meg magam is hogy tervezek, készülök egy fontos dologra és egy pillanat alatt semmivé válik akaratom ellenére.

Fontos hogy megtapasztaljam én irányítom az életemet, kezemben a gyeplő, van hatásom mi és mikor történik velem. A mögöttünk levő hónapokban ennek a megélése korlátozódott épp ezért ha apró dolgokban is de meg kell élnem, el kell higgyem van hatásom miként alakul a napom.  Én döntöm el mit vegyek fel, milyen frizurát készítsek magamnak vagy mit ebédeljek én döntök és meg is valósítom.

El kell hinnem hogy a dolgok jóra fordulnak hogy újra lehet jó. Azzal hogy hiszek máris nyitottá teszem magam a kisebb változások megélésére.

Nektek mi az, ami segít újra megtalálni az előre vivő utat? Vagy ha mindvégig sikerült megőrizni a lendületedet mi az ami segített?

Keretezzük át!

Keretezzük át!

by | Mar 7, 2021 | Gondolatok

Minap azon tanakodtam, hogy csinálják a gyereke, hogy szinte olyanok, mint a gyurma, azonnal alkalmazkodnak az aktuálishoz. Maszk használata, minden napi lázmérés, zsiliprendszer, sorban állás minden reggel. Kis lányom szó nélkül tudomásul vette az új szokásokat ellentétben velem. Én keresem a dolgok értelmét, bosszankodom a látszólag felesleges időért, küzdök a pársodó szemüveggel. De ahogy figyeltem a gyerekeim rugalmasságát rájöttem csak fogadjam el és gondolkozzak el azon a furcsa dolgon, hogy mi lett jobb. A változásnak is mindig két oldala van mi a jó hozadéka ennek a furcsa időszaknak, mit tud adni nekem ez az új helyzet? Egészen gyorsan jött is a válasz tudatosabban vagyok jelen a saját életemben. Rákényszerültem, hogy nagyobb ráhagyással tervezzem a reggeleket, hiszen nem tudom mekkora sor lesz az ovinál, terveznem kell erre is időt. A korábbi rohanás működőképtelen. Arra is rájöttem, hogy a sorban töltött időt a bosszankodás helyett tölthetném a lányommal beszélgetéssel egy kis egymásra figyeléssel. Tudatosan figyeltem mi is történik, hiszen olyan ügyes csodálattal néztem, ahogy türelmesen kivárja a sorát már veszi is le a sapkáját a lázméréshez, egy integetés és bent is van az oviban, az én önálló gyerekem. Hogy nem vettem ezt eddig észre.

Terveznem kell a nap további részét is nincs most olyan, hogy a buszon bekapom a reggelit és addig is haladok a célom felé. Most terveznem kell minden étkezésnek az idejét és a helyét is. Megúszhatatlanul megérkezett az életembe a tudatosság és ezért hálás vagyok!

Hol a vége?

Hol a vége?

by | Mar 7, 2021 | Gondolatok

Aggódom és kérdéseket teszek fel magamnak, amikre nem találom a válaszokat. Mikor lesz vége ennek az egész feje tetejére állított időszaknak? Hogyan vészeljük át, ha újra bezárják az iskolákat? Hogyan fogom tudni újra végig csinálni, ha megint tanító és óvó néni leszek egyben és mellette dolgozó nő, szakács és kedves türelmes anyuka és feleség?

Nagy próbatétel a jelen helyzet terhe és a sok bizonytalanság. No de mi a helyzet azzal a tapasztalásunkkal, amit tavaly tavasszal megéltünk? Bizony egyszer már megcsináltuk, alkalmazkodtunk és kitartottunk. A kérdés már csak az, hogy HOGYAN CSINÁLTUK? Tedd fel magadnak a kérdést mit csináltál akkor jól, mi segített, miből vagy kitől kaptál erőt. Mindannyiunk rendelkezésére állnak az értékes megéléseink és tapasztalataink, amire most nagy szükségünk van. Ha van kedved futtasd át magadon az „erőforrás kereső programot” és gyűjtsd össze mit csináltál jól és figyeld meg honnan jön az erőd. Akár ki is írhatod egy jól látható helyre és tudatosan emlékeztesd magad rá.