Motiválatlanság, fásultság, irányvesztés, passzivitás……
Ezek a szavak jutnak eszembe, ha jellemeznem kell, hogy mit is érzek, hogy is vagyok a világgal mostanában.
Figyelem a környezetemben a gyerekeket is és bizony tapasztalható hasonlóképp éreznek ők is.
Olyan homályos lett az előre, talán túl sokszor éltük meg hogy helyettünk hoznak döntéseket, mit lehet és azt is hogyan.
Az elmúlt időszak a bizonytalanságról, az újra tervezésről a lemondásról szólt. Sokszor éltem meg magam is hogy tervezek, készülök egy fontos dologra és egy pillanat alatt semmivé válik akaratom ellenére.
Fontos hogy megtapasztaljam én irányítom az életemet, kezemben a gyeplő, van hatásom mi és mikor történik velem. A mögöttünk levő hónapokban ennek a megélése korlátozódott épp ezért ha apró dolgokban is de meg kell élnem, el kell higgyem van hatásom miként alakul a napom. Én döntöm el mit vegyek fel, milyen frizurát készítsek magamnak vagy mit ebédeljek én döntök és meg is valósítom.
El kell hinnem hogy a dolgok jóra fordulnak hogy újra lehet jó. Azzal hogy hiszek máris nyitottá teszem magam a kisebb változások megélésére.
Nektek mi az, ami segít újra megtalálni az előre vivő utat? Vagy ha mindvégig sikerült megőrizni a lendületedet mi az ami segített?