Minap azon tanakodtam, hogy csinálják a gyereke, hogy szinte olyanok, mint a gyurma, azonnal alkalmazkodnak az aktuálishoz. Maszk használata, minden napi lázmérés, zsiliprendszer, sorban állás minden reggel. Kis lányom szó nélkül tudomásul vette az új szokásokat ellentétben velem. Én keresem a dolgok értelmét, bosszankodom a látszólag felesleges időért, küzdök a pársodó szemüveggel. De ahogy figyeltem a gyerekeim rugalmasságát rájöttem csak fogadjam el és gondolkozzak el azon a furcsa dolgon, hogy mi lett jobb. A változásnak is mindig két oldala van mi a jó hozadéka ennek a furcsa időszaknak, mit tud adni nekem ez az új helyzet? Egészen gyorsan jött is a válasz tudatosabban vagyok jelen a saját életemben. Rákényszerültem, hogy nagyobb ráhagyással tervezzem a reggeleket, hiszen nem tudom mekkora sor lesz az ovinál, terveznem kell erre is időt. A korábbi rohanás működőképtelen. Arra is rájöttem, hogy a sorban töltött időt a bosszankodás helyett tölthetném a lányommal beszélgetéssel egy kis egymásra figyeléssel. Tudatosan figyeltem mi is történik, hiszen olyan ügyes csodálattal néztem, ahogy türelmesen kivárja a sorát már veszi is le a sapkáját a lázméréshez, egy integetés és bent is van az oviban, az én önálló gyerekem. Hogy nem vettem ezt eddig észre.
Terveznem kell a nap további részét is nincs most olyan, hogy a buszon bekapom a reggelit és addig is haladok a célom felé. Most terveznem kell minden étkezésnek az idejét és a helyét is. Megúszhatatlanul megérkezett az életembe a tudatosság és ezért hálás vagyok!