Az ég sötét, az eső zuhog, ernyőm nincsen…….
Vasárnap este, amikor elfogadtam vége a hétvégének belefért, ami belefért holnap kezdődik egy új hét másként képzeltem a hétfő reggelt. Az óvodáig morogtam mégis mit reméltem, hogy az ernyőt saját akaratomból otthon hagytam, nem beszélve az ovis ágyneműről, ami szépen lassan hibátlan alapossággal szívja magába a lehulló esőcseppeket. Utáltam mindenem átázott és hideg volt. A folytatás sem volt kíméletesebb orkán erejű szél.
Egyszer csak kislányom rám nézett és így szólt: „Mami tudod, hogy az esőt a fák kérték, mert szomjasak és most integetnek, hogy megköszönjék, ezért fúj a szél.”
Micsoda bölcsesség forrása a gyermeki gondolkodás! Ráeszméltem igaza van, nézőpontot kell váltsak és a dolgokat máris könnyebb elviselni, sőt szórakoztató ahogy elképzelem mit üzennek az ágak szél fújta hajladozásai. Sokszor csak ennyi az egész váltsunk nézőpontot és vegyük észre azt, ami segít minket.